# 4. fejezet

- Tudtam, hogy beveszed. - nevettem rá, majd elhúzódtam tőle, és befeküdtem a franciaágyba. - Jó éjt Harry. - kacsintottam rá. - Ja. És te alszol a földön. - nevettem amolyan győztes mosollyal, és lekapcsoltam az éjjeli lámpát. Becsuktam szemeimet, majd kicsit hunyorítottam, hogy megnézzem Harry mégis mit csinál. Lefagyva állt, pont azon a helyen ahol az előbb "cserben hagytam". Haraggal teli tekintettel rám pillantott, majd beviharzott a fürdőszobába, amit egy óriási ajtócsapással koronázott meg. A terv a fejemben, nem lesz nehéz megvalósítani. Már csak várnom kell, hogy Harry elaludjon, és remélhetőleg minden rendben lesz. Félek, hogy tudni fogja mire is készülök. Azért bízom benne, hogy amit kiterveltem sikeresen véghez is viszem. Szemeim ismét lecsuktam, mikor hallottam Harryt, amint kinyitja a fürdő ajtaját. A szemeim ugyan csukva voltak, de szinte magam előtt láttam amint Harry még mindig fújtatva rám néz, és tudtam, hogy csak azért is biztosan be fog feküdni mellém az ágyban. És igen. Túl jól ismerem ahhoz, hogy ezt ne tudhattam volna előre. Sebaj, ez egy kicsit megnehezíti ugyan a szökésem, de megoldható. Mögém feküdt oldalára fordulva, szinte minden porcikája tökéletesen körülölelt hátulról, a bal kezét pedig előrecsúsztatta csípőm mentén, és hasamat ölelve elkezdte cirógatni, majd arcával fülemhez hajolt.
- Itt még nincs vége. - suttogta, miközben lehelete csiklandozta a fülemet. Szemeimet csukva tartottam, de tudtam, hogy esélytelen átvernem. - Tudom, hogy hallasz Baby. - folytatta  a suttogást, és hallottam hangján, amint elmosolyodik. Jobbnak láttam inkább csukva tartani szemeim, még ha tudja is, hogy fent vagyok. - Látom nem vagy túl kommunikatív. Inkább holnap beszélgetünk majd. Jó éjt szépségem. - suttogta, és belepuszilt a hajamba, miközben én elmosolyodtam. Eszembe jutott minden, amit közösen átéltünk. Az együtt töltött felejthetetlen perceink. Még mindig hihetetlen, hogy így lett vége. Egy dolgot tudok; Soha nem fogom elfelejteni Harryt. Esélyem se lenne, még ha akarnám se. Szuszogása folyamatosan súrolta nyakamat, mely kellemes bizsergést keltett bennem. Régen nem voltam már szerető sráccal. Mondhatni Harry óta nem is volt igazi szerelmem. Egyrészt a munkám mellett nem engedhettem meg magamnak, másrészt pedig valamilyen szinten minden srácban Harryt kerestem.
Oké Lol. Hajrá. Halkas, és lassítva próbáltam kikelni Harry ölelése alól, amit részben sikeresen meg is oldottam. Óvatosan felültem az ágyon, majd letettem talpaimat, és megtámasztva magam az ágyon felegyenesedtem. Rápillantottam Harryre, aki teljes nyugodtsággal aludt tovább. Olyan ártatlannak tűnt, olyan szeretni valónak, és törődőnek. Ennek ellenére még megütni is képes volt. Fájt ebbe belegondolni. A tudat, hogy bántott ellensúlyozott szinte minden gyönyörű együtt töltött percet. Elvettem tekintetemet a göndör "kisfiúról", és elkezdtem keresni a ruháimat. Nem sok fény volt a szobában, de sikeresen megláttam a fotelba dobva levetett gönceimet. Lábujjhelyen odacsúsztam a ruhákért, és magamra kaptam őket. Folyamatos pillantásokat vetettem Harry felé, aki továbbra is abban a pózban aludt, ahogy hagytam. A ruhák megvannak, most elkezdtem a kocsikulcs után kutatni, amit a kis szekrényen meg is találtam. Kezembe vettem, és halkan ólálkodtam az ajtóig, megfogtam a kilincset, elfordítottam, de sajnálattal tapasztaltam, hogy az ajtó zárva van. Lol ne legyél már ilyen amatőr! Persze, hogy zárva van, Hazz nem hülye. Csaptam magam fejbe magam gondolatmenetem közben, majd fordultam egyet és pillantásom megakadt a szoba ablakán. Hajrá! Odamentem az ablakhoz, a lehető leghalkabban kinyitottam, és lepillantottam. Nem lesz ez így jó. Az első emeleten volt a szobánk, és nehezen lehetne innen kiugrani, hogy az ember ép bőrrel megússza. Kihajoltam, majd körbenéztem kutatva a lehetőségeim után. Balra meg is láttam egy vízelvezető ereszt, ami ugyan stabilnak nem tűnt, de a cél érdekében megfeleni látszott. A filmekben mindig sikerül. Nem mondanám, hogy a komolyabb kiszabadulásokban tapasztalattal rendelkeznék, mivel a munka nehéz része nem az enyém, de ez esetben tennem kell valami "hősködős" dolgot is a menekülésem érdekében. Felléptem az ablakpárkányra, majd megfogtam az ereszt tartó csavart, ami a falhoz rögzítette, és kilendítettem lábaimat, amit szintén megtámasztottam egy ugyanilyen csavaron. Istenem most segíts rajtam. Suttogtam, majd lenéztem, és egy mélyebb levegővétel után elkezdtem keresni lábammal a következő csavart, amire rátehetem a lábam, és így haladtam lefelé, mígnem elértem az utolsó csavarhoz. Ismét lenéztem, és láttam, hogy szinte másfél méterre vagyok a földtől, de más választásom nem igen akadt, le kellett ugranom. Elrugaszkodtam, majd a földön landoltam. Huh. Sikerült, már csak a kocsit kell megtalálnom. Bingó. A parkolóban kiszúrtam Harry kocsiját, elővettem zsebemből a kocsikulcsot, majd beültem, és a bázishoz indultam.

***  Harry szemszöge

A nap sugarai égették bőrömet, mikor kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Lol nincs itt mellettem. Miért kellett bedőlnie? Ennyire zöldfülű? Ez a legrosszabb dolog, ami csak történhetett velem, hogy pont őt kell majd kergetnem, és bántalmaznom. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd felvettem a földön heverő ruháimat, és előkerestem a szobakulcsot. Kinyitottam az ajtót, és lesiettem a hallba vezető lépcsőn. 

- Jó reggelt Mr. Styles. Egy úr hagyta itt ezt az üzenetet nem régen, önnek hozta.

- Köszönöm. Ja és kifizetném a szobát.

- Máris uram. - mondta a portán álló férfi, majd azonnal kibontottam a levelet. 

Harry Lol bedőlt a tervnek, elvitte a kocsit, mire felkelsz valószínűleg sikerül is lenyomoznunk a bandájuk helyét. Itt a kocsi kulcsa, ezzel vissza tudsz jönni, a többit majd megbeszéljük, és ne felejtsd, hogy mit mondott a főnök, ha nem végzed rendesen a munkád!

- Fasza! - mondtam hangosan, majd egy hangos sóhajtás közepette visszasétáltam a pulthoz, és kifizettem a szobát. Kisiettem a parkolóba, és megláttam a nagy terepjárót, amit nekem hagytak itt. Kinyitottam az ajtót, majd beültem, és elindultam vissza a központunkhoz. Mi a fenét csinálok? Inkább engem nyírjanak ki, minthogy Lolnak essen baja. Egy gond van. Ha nem nekem kellene elkapnom, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy bántani fogják. Nem mintha én ne bántottam volna. Lesütöttem szemeimet, majd gondterhelten sóhajtottam. Ennél nagyobb baromságot én még életemben nem tettem. Képes voltam bántani. Megőrültem? Igen, egyértelműen meg. Elszúrtam. Ismét elszúrtam. Nem volt elég, hogy 2 évnyi kapcsolatunk után megcsaltam, majd ronda dolgokat vágtam a fejéhez, még bántani is képes voltam. Meg sem érdemeltem...

***

- Itt a kulcs Tomas. - dobtam oda a kocsi kulcsait a srácnak.

- Gutierez már vár menj be hozzá. - mondta, majd elindultam a főnök ajtaja felé.

- Gyere. - hallottam a hangot, mely a kopogásom után érkezett. - Gratulálok Harold. Így nem lesz semmi gondunk, ha mindig így végzed a munkád. - mosolygott rám, én pedig képes lettem volna leköpni. - Ne aggódj, a családod jól van, és mint már említettem, ha továbbra is követed az utasításainkat, nem esik baja sem az anyukádnak, sem pedig a húgodnak. - nevetett gúnyosan. Undorító egy alak, már rég megöltem volna puszta kézzel is, ha nem kellene attól a ténytől tartanom, hogy bántja a családomat. - Most pedig irány, és nézd végig, amint felrobban a kis telephelyük. A bomba pontosan 15:00-kor fog robbanni, nem sokkal azután, miután elkezdődik a kis gyűlésük, és mindenki egy helyen fog szénné sülni. - a szavai hallatán majdnem felrobbantam. -Tom is megy, és a többiek is, én inkább innen nézem végig az izgalmas eseményeket, ugyanis a fiúk bekamerázták az egészet. - mondta, majd intett, hogy induljak. Gutiereznek fogalma sem volt sem a múltamról, sem arról, hogy Lol-lal együtt voltam. Dühösen kisétáltam, majd Tomas felé indultam.

- Gyere azonnal! - mondtam neki ellentmondást nem tűrve, majd elsétáltam egy eldugott helységbe, és komolyan felé fordultam.

- Mit tudsz az ügyről? - böktem ki neki a szavakat.

- Nem sokat. Nekem sem mondtak sok mindent.

- Ide figyelj, most azonnal elmondasz minden apró részletet, vagy laposra verlek. - nyomtam egy kézzel a falhoz, miközben a pólóját markoltam. - Tudtommal te is egy cipőben jársz velem, téged is kényszerítve " dolgoztatnak " itt, és te sem szeretnéd, hogy Lolnak baja essen, úgyhogy most azonnal kitálalsz. - mondtam neki kicsit higgadtabban, mint előző mondatomat, majd elengedtem.

- Oké. Oké nyugi. - igazította meg ruháját.

- Képzeld nem nagyon tudok lenyugodni azzal a tudattal, hogy Lolt nemsokára ki akarja nyírni egy maffiózó barom.

- Kiszabadítod? - kérdezte a nyilvánvalót.

- Igen képzeld azt tervezem, szóval nagyon örülnék, ha ebben inkább segítenél, mintsem gátolnál. - kiabáltam ingerülten.